A Káli medence a Balaton felvidék egyik legszebb, és viszonylag eldugott része. Már a 80-as években felfedezte magának a művészvilág, és a falusi hangulatra vágyó városi újgeneráció. A részben nyaralófaluvá vált Szentbékkálla, Mindszentkálla vagy éppen Kékkút takaros, régies stílusú, de sokszor alig néhány éves házakat rejt, Salföld pedig már-már Hollókő Ófalujára kezd hasonlítani. Az építészeti trendbe a buszvárók is beleillenek - pár kivétellel. Nézzünk körül tehát a Kál-ok környékén!

1. Ez a terméskőből kirakott, kőfeszülettel kiegészített buszváró a szentbékkállai elágazóban tekint nyugat felé. Aki keletre tart a medencén átvezető úton, nem tudja nem észrevenni, a többieket azonban rögtön elbűvöli. A térség építészetére jellemző fehér, hordóalakú oszlopok is feltűnnek. A kis építményt gondozott fű veszi körül, peron nincs, felszállni az úttest széli murvásról lehet.

2. Ez a buszváró Kővágóőrs központjában egyedi darab, sajátosan elrendezett, de egyenes oszlopokkal készült. A felvidéki vöröskő azonban hangsúlyosan megjelenik a talapzatnál és a hátfalnál is. A padok dizájnja helyi specialitás. Az épület észak felé néz, tehát szélfogónak pont nem jó, ezzel együtt karakteres.

3. Retro-akvárium Köveskálon. A pad szinte ugyanaz, mint a szomszédos Kővágóőrsön, csak - a váróterem hangulatához illeszkedve - trabantkék-fehér. Felszállás a buszra nem az Audi motorháztetőjén keresztül, a peron kicsit lejjebb van, az autó tehát nem a buszmegállóban áll.

4.. Salföld központi buszvárója. Hangulatában, stílusában illeszkedik a falu főutcájácskához. Peron itt sincs, de nem is hiányzik, kár, hogy nem macskaköves az út.

5. Mindszentkálla határában a kéktúrázók itt szállhatnak fel a buszra, és előtte meg is tudják mosni sáros bakancsukat az erre a célra rendszeresített pocsolyában. A zöld bódéban három szoba-szék is a várakozók kényelmét szolgálja, csak ne felejtsék használat után fejtetőre fordítani, ne porosodjon. A képnek külön bájt ad a vándorcirkusz póznára szerelt plakátja.